Horváth Barnabás egy iskolai feladat keretében írt a kendóról. Reméljük, hogy mások is inspirálódnak az írás kapcsán.
A Kendo
Ebben a fogalmazásban a kendot, Japán nemzeti sportját fogom bemutatni, mellyel szereztem némi tapasztalatot az elmúlt két évben.
Az egész egy teljesen átlagos estén kezdődött, amikor tv-t néztem otthon. Egy kvíz műsort néztem, melyben az egyik kérdés a kendoval volt kapcsolatos. A választ a kérdésre magam sem tudtam, viszont utána akartam járni a dolognak, úgyhogy rákerestem az interneten, majd szembesültem a tényekkel. Nagyon izgatott lettem, ugyanis mindig nagyon tetszett a japán kultúra és harcművészet. Különösen tetszett, hogy eszközt használó sportágról van szó. Rögtön rá is kerestem a budapesti edzési lehetőségekre. Szerencsére több klubot is találtam, viszont a Budapest Főnix Kendo és Iaido klub bizonyult a legjobbnak, mivel ez viszonylag közel helyezkedett el az otthonomhoz. Szerencsésnek vallom magam, mivel egy összetartó és segítőkész közösségre találtam rá. Az utóbbi két évem alatt rengeteg embert ismertem meg, vettem részt eseményeken, mint: fellépések, versenyek, bemutatók, vizsgák. Részt vehettem külföldi megmérettetésekben is, például Zadarban vagy Prágában.
Hadd adjak részletes jellemzést a sportágról:
A kendo ősi japán eredetű küzdősport vagy harcművészet, melyet a régi korok emberei fejlesztettek ki, majd vittek tökélyre. Kezdetben a szamurájok tevékenysége volt. A szamurájok egyfajta speciális katonái voltak az éppen hatalmon lévő császárnak. A VIII. századtól egészen 1868-ig léteztek hivatásos szamurájok, akik majdnem ezer éven át számtalan csatában harcoltak például a mongolokkal a hazájukért. A gond csak akkor következett, mikor békeidő honolt Japánban, ugyanis így a katonák nem voltak képesek a technikáik fejlesztésére. Így támadt az ötletük, hogy gyakorolják a vágásokat illetve védéseket egymáson, mivel így biztonságban fejlődhettek. Szintén így került fejlesztésre a páncél, avagy bogu, mely a védelmet biztosította. A sport modern szabályzata már a XIX., illetve XX. században alakult ki. Az új, megreformált szabályok mellett egy rendszer is bevezetésre került, mely a gyakorlókat tudásuk alapján osztotta szintekre. Ez a kyu és dan rendszer. A kyu rendszerbe tartoznak a kendo kezdő gyakorlói, akiknek még nincs túl sok tapasztalata, mivel nem rég kezdték a gyakorlást. Általában 6 darab kyu fokozatot különböztetünk meg, de ez egyesülettől és országtól függően változhat. Fontos megjegyezni, hogy a kyu fokozatok csökkenő sorrendben következnek egymás után, ami azt jelenti, hogy a 6. kyu-s gyakorló a legtapasztalatlanabb, az 1. kyu-s pedig a legtapasztaltabb. A dan rendszer már a középhaladó, illetve haladó szintű gyakorlókat különbözteti meg. Dan fokozatból mindenhol egységesen 10 darab létezik. A danok esetében növekvő a sorrend, ellentétben a kyukkal. Magas dan fokozatot igen nehéz szerezni, mivel ebben az esetben a pillanatnyi tudást, illetve a gyakorlással töltött évek számát is figyelembe veszik.Hadd térjek át az eszközökre, melyeket egy kendoka, tehát gyakorló használ. Az egyik legfontosabb az imént említett bogu, tehát a páncél, mely négy főbb részből áll: A tare, mely derék, comb és lágyékvédő, a do, mely a felsőtestet védi, a kote, mely az alkart, illetve a men, ami pedig a sisak. A kardunk természetesen már nem fém, mint a régi időkben. A shinai egy bambuszkard, mely négy egymásba fonódó csiszolt bambusz szálból áll. Létezik egy másféle kard is, melynek neve bokuto vagy bokken. Ez fakard, mely általában vörös vagy fehér tölgyből készül. A kendo hatása mind a testre, mind a lélekre profitáló. A sportág gyakorlása olykor igen megterhelő és fárasztó. Így például kardió edzésnek is megfelelő. Mint minden japán dologban, ebben is helye van a filozófiának, melynek lényege a szellemi fejlődés, amit meditációval, valamint sok gyakorlással érünk el. Meditációt minden edzés elején, illetve végén végzünk. Ilyenkor az összes jelenlévő felsorakozik egy hosszú sorba, majd a seisa vezényszóra leülünk, mely szó az ülés típusát jelöli. A seisa a tradicionális japán ülés, melyet eredetileg a császárok vezettek be. Lényege, hogy a császárral, vagy bármilyen nagyobb rangú emberrel beszélgetőknek, tárgyalóknak ne legyen lehetősége a hirtelen támadásra. Ezt, az üléstípus úgy éri el, hogy az embereket a sarkára ülteti, kezeiket előre, a combra helyezteti. Miután megtörtént a seisa, a jelenlévők közüli legtapasztaltabb gyakorló a mokuso vezényszót kiáltja el, mely annyit tesz: halk gondolatok. Erre az egyesület összes tagja becsukja szemeit és ölébe teszi kezeit összefonva. A 15-20 másodperces röpke meditációt meghajlás, tiszteletadás követi, majd kezdődhet az edzés.
A kendo egyik legnagyobb előnye, hogy akár harminc-negyven év után is tud újat mutatni. Ezért vágtam bele én is.